Iskolapszichológus a Fasori Gimiből

Desktop
(fotó: ittlakunk.hu)

A tanulóknak nem kevés gondjuk van manapság a túlterheltségtől a stresszig és a kamaszkorig. Mostanában azonban már egyre több iskolában segíthetnek nekik. A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium iskolapszichológusát, Bence Orsolyát kérdeztem tapasztalatairól. 

Orsi 2007-ben végezte el az ELTE iskolapszichológus szakirányát, az év decemberétől dolgozik a Fasoriban iskolapszichológusként. Az intézmény történetében ő az első, aki így, teljes állásban segít a gyerekeknek. Elmondja, hogy tapasztalata szerint nagy szükség van iskolapszichológusra, de a pszichológushoz járás ma még elég "stigmatizált" dolog Magyarországon, ezért sokszor érezni ellenállást a tudománnyal kapcsolatban. Orsi feladata tehát ott kezdődik, hogy megteremtse azt a légkört, hogy ne legyen ciki pszichológushoz járni. Ebben sokat segít, hogy a tanárok is tudják, hogy mivel lehet hozzá fordulni, és ők is fontosnak tartják a munkáját.

Orsi nem a kerületi Nevelési Tanácsadóhoz tartozik, ami annyi tesz, hogy nem onnan "jár ki" a Fasoriba, hanem az iskolához "tartozik", így egyrészt jobban az intézményhez tartozik, jobban részt tud venni az iskola mindennapjaiban, de nincs meg az a szakmai háttér, egyedül ő a szakember az iskolában. Ezért is hoztak létre egy szakmai teamet a keresztény iskolákban dolgozó szakemberekkel, ahol rendszeresen megbeszélik tapasztalataikat.

Beszél arról is, hogy egyfajta "köztes" szerepe van a tanárok és a diákok közt, hiszen közel kell maradnia a tanulókhoz, hogy ők bizalommal fordulhassanak felé. Jól megy ez neki, egyrészt mert szereti ezt a korosztályt, másrészt elfogadták mindkét oldalról. A nagyobb diákokkal négyszemközt van, hogy tegeződik, a tanárok pedig sokszor kérnek tőle tanácsot, ami szintén nagyon fontos. Sokat jelent, hogy az iskolavezetés támogatja, fontosnak tartja a munkáját.

Természetesen nem kevés nehézséggel jár ez a hivatás, hiszen túl azon, hogy emberek lelkével foglalkozik, nehéz határt húzni, hogy mire, kire mennyi időt szán, hiszen mintegy 600 tanulóról van szó. Természetesen működik a titoktartási kötelezettség, a négyszemközt elhangzott dolgok nem kerülnek ki a szobából. Ennek megsértése nélkül legjellemzőbb problémaként a magányt említi, sok az olyan diák, akit a szülei válása visel meg. Sok a depresszióra hajlamos, szorongó gyerek, de gyakran előkerülnek a tanulási nehézségek, a kapcsolatok, beilleszkedés, a pályaorientáció, na és a szerelmi gondok is.

Végezetül arról beszélgetünk, hogy igazából a szülők és a velük való foglalkozás is beletartozik az igazán hatékony munkába, de velük kevesebb a kapcsolat, és jóval nehezebb őket bevonni ilyesmibe. Orsi szerint az lenne igazán jó, ha a nem túl távoli jövőben megoldanák a tanárok szupervízióját, mert nagyon nagy a teher rajtuk, és egyrészt fontos lenne, hogy ezzel foglalkozzanak, másrészt természetes, hogy az ő hangulatuk a tanulókra is visszahat. Saját terveit illetően annyit mond, hogy nem nagyon gondolkodik másban, ő jól érzi magát a Fasoriban és szereti ezt csinálni, úgy érzi, őt is szeretik, szóval a helyén van. Ez pedig jó. Hát akkor csak így tovább, reméljük, sok öröm vár még Orsira ebben a munkában.

A tartalom a hirdetés után folytatódik
Desktop, Mobil
Mobil
Mit szólsz hozzá?